A Delta Műhely táborát ezúttal Gödöllőn ejtettük meg Hanna szervezésében és irányítása alatt. Az egyetem kollégiumában, egy kétszintes, nyolc szobás apartmant szálltunk meg, amelynek étkezője lehetővé tette a közös gyakorlást. Minden nap tíz laptop zúgott az összetolt asztalokon, és felváltva hallgattuk Hanna előadását és a billentyűk kopogását.

Lássuk csak sorjában – elsősorban az én szememen keresztül – hogyan is zajlott le a 2009-es év egyik nagy eseménye.

1. fejezet: Szerda (amelyben a tagok megérkeznek)

Délben gyűlt össze az ország-világ minden tájáról a csapat (tágabb értelemben véve a tábor végére elmondhattuk, hogy Erdély és Anglia is képviseltette magát), hogy elméjébe fogadja az írástechnika újabb fortélyait, és a gyakorlatokkal elmélyítse őket.

Miután összegyűlt a jónép: Hanna, Hanka, Charon, csag, Kadmon, MailMan, Brian, Marco, Medve és raves, elsétáltunk a szálláshoz, és birtokba vettük az apartmant és rögtön belecsaptunk a lecsóba.

A tanulás gerincét Damon Knight: Creating Short Fiction című könyve képezte, amelyet Hanna fordított le, készített belőle vázlatot és adta elő. Ezer hála és köszönet ezért, sok munkája fekszik benne (és főleg ideje, amit akár regényírásra is fordíthatott volna).

Minden napra jutott egy fejezet, szerdán az írói tehetségről és annak gondozásáról esett szó, és közben feladatokat oldottunk meg többnyire az előadáshoz kapcsolódva. Kiderült az is, hogy a tudatalattinkat hívhatjuk Frednek is, és hogy nem árt jó barátságot ápolni vele.

Szerdán felfedeztük a környéket is, belőttük a lehetséges táplálékfelvételi lehetőségeket (legközelebbi kisbolt, gyrosos vasútállomáson, menza a kollégiumban), aztán egy laza esti beszélgetést követően mindenki elvonult írni. Emlékeztünk rá, tavaly mennyi jó novella született, gondoltuk, megismételjük.

2. fejezet: Csütörtök (amelyben finomat vacsorázunk)

Korán reggel kilenc órakor még a holtakat is felkeltette Hanna – kivéve csagot és engem, hiszen mi már hajnali hattól csapkodtuk a billentyűzetet – és az asztalhoz parancsolva mindenkit, nekiláttunk a tananyag folytatásának. (Tudom, az előző mondatból az is kiolvasható, miféle lelki terror alatt vagyunk. Na, de kérem! Aki író akar lenni, szenvedjen! ;))

A második fejezetből kiderült, hogyan lesz az ötletből novella, és mennyiféleképpen építhetjük fel írásunkat.

Délben gyrost ettünk, ezzel akkora forgalmat csináltunk a kis büfének, hogy szerintem máig emlegetnek minket. Kivéve csagot, mert jó lázadó módjára, ő csak azért is kefirt evett kiflivel. (És tejberizst krumplival meg hagymával.)

A nap folyamán csatlakozott hozzánk Pampalini is, és igyekezett felvenni a tábori gombolyag fonalát – sikerrel (bár banánt ezúttal sem hozott).

Délután gyakoroltunk, megfésülködtünk, felvettük az ünnepi ruhánkat (én legalábbis pólót cseréltem), és autóba pattanva vendégségbe mentünk Hannához. Útközben a Conan a barbár zenéjét hallgattuk teljes hangerővel, és Kadmonnal ráébredtünk, mennyire hiányzik életünkből az acél csengése és a lányok sikolya J

Hanna chili con carnéja és zöldséggel dúsított tésztája fergetegesen finomra sikeredett, muszáj volt több tányérral eltüntetnünk belőle.

Az este főleg sörfogyasztással, beszélgetéssel és nevetgéléssel telt

3. fejezet: Péntek (amelyben már nem emlékszem, mi volt)

A szokásos kora reggeli írás és ébresztő után folytattuk a tanulást és a gyakorlást. Hogyan kezdjük el a novellát? Ebből a részből kiderült, milyen a jó nyitómondat, mennyire fontos az első bekezdés, és – ami számomra a legérdekesebb volt –, hányféle nézőpontot használhatunk.

Délben meglátogattuk a menzát. Előnyére írhatjuk, hogy közel volt.

Este folytattuk a tábori novellákat, illetve elolvastuk írókörös kollégáink már elkészült műveit, és azokat véleményeztük. Kadmon és jómagam Charon új SF történetét magasztaltuk hosszasan.

Borivást is terveztünk, de elmaradt.

4. fejezet: Szombat (amelyben lagziba megyünk)

Elérkezett a több szempontból is legtartalmasabb nap. Szokásos módon indult, annyi különbséggel, hogy Hackett és Körmi is csatlakozott hozzánk. A bemelegítő feladat után, amelynek során bepillantást nyerhettünk új regényének egy igen érdekes jelenetébe, az írói módszerekről esett szó Brandon Hackett vezényletében. Kiderült, mennyire kaotikusan áll az íráshoz, és az is, hogy a sztorivázlat írását rajtam kívül csak Kadmon és Körmi preferálja.

Délben vad pizzaevést rendeztünk, foglyokat nem ejtettünk.

A második előadást Jud tartotta a szinopszis fontosságáról és írásának mikéntjéről. Megtudtuk, hogy a szinopszist a regény végén kell megírni, hogy segítse az írót abban, hogy kiadót találjon magának, valamint, hogy mennyire nehéz másfél oldalba tömöríteni a komplett és komplex művet.

Ezután onsai következett, aki nem is előadott, inkább szabad beszélgetést kezdeményezett a pszichológia témakörében. Hamar előkerültek az olyan érdekes témák, mint a nők és férfiak közti különbségek, a szögletes arcú macsók és a balkezesség. Onsai maradt velünk estig, de aztán haza kellett mennie.

Hanna befejezte az aznapra eső előadását, amely a novella irányításáról szólt, aztán kisebb beszélgetés és lájtos vacsorázgatás után rámarkoltunk a hűtő italállományára. Bor és sör került az ünnepi asztalra, és hamarosan nevetgélve beszélgettünk.

Sajnos Hanna és Körmi nem maradhatott reggelig, így lemaradtak az éjszaka fénypontjáról, amikor a társaság nagy része úgy döntött, meglátogatja a szomszédos épületben folyó lakodalmat.

Hiába adtuk elő, hogy mi bizony a vőlegény és/vagy a menyasszony rokonai vagyunk, póló-rövidnadrág-papucs kombinációból álló alkalmi viseletünket látva nem hittek nekünk. Azért egy-egy pezsgőt magunkba döntve slamposan távoztunk.

Némi parkban megejtett kóborlás után visszatértünk a szálláshelyre, és tovább beszélgettünk az élet rejtelmeiről. Hajnalban ágyba estünk, pontosan nem is tudom, mikor…

5. fejezet: Vasárnap (amelyben könnyes búcsút veszünk)

Hanna a hét utolsó napján sem kímélte a fáradt társaságot. Hiába sírtunk-ríttunk, mégis megtudtuk, hogyan kell befejezni a novellát, és milyen az írók élete.

Körmi előadást tartott a szerzői jogokról, amelyben szerencsére egyetlenegyszer sem hangzott el a paragrafus szó, így könnyen megértettük a lényeget.

Végre megismerkedhettünk addig még nem látott kollégánkkal, Camaleaoval, aki sajnos csak egy fél nap erejéig élvezhette társaságunkat, mi meg az övét.

Összepakoltunk, majd a kulcsok leadását követően megosztottuk tapasztalatainkat a táborról, és véleményeztünk néhány elkészült novellát.

Délután kettőkor elbúcsúztam a társaságtól, majd egyszerre lelkesen és szomorúan hazaindultam. Lelkes voltam, hiszen rengeteget tanultam a tábor alatt, nemcsak az előadásokból és a gyakorlatokból, de a többiektől is. Feltöltődtem energiával, megszállt az ihlet, jóba lettem Freddel.

És persze elszomorodtam, hogy megint egy évet kell várnom arra, hogy ezekkel az igazán kiváló írókkal és – azt hiszem, ezek után nyugodtam mondhatom – barátokkal lehessek.

Szólj hozzá! - A bejegyzés ideje: 2009. August 18. 7:26 . Kategória: műhely, Érdekességek. Válaszok követése: RSS 2.0.